Rózsa Sándor
Máig legismertebb betyárvezérünk legendás alakja valóban létezett, és még kétszáz éve sincs, hogy kivételes alakjával történelmünkbe írta magát.
A híres-hírhedt alföldi betyárvezér 192 évvel ezelött, 1813. július 16-án született Szamosújváron. Már világra jöttének körülményei elárulták, hogy nem mindennapi csecsemő született, hiszen a jeles napon olyan hatalmas vihar kerekedett, hogy az erős újszülött menten kiverekedte magát pólyájából. A viharral jött, természete is viharos lett. Ereje felülmúlhatatlan volt, hiszen tízéves korában képes volt akármilyen embert a földhöz csapni. A család sem mutatott szép példát az erőtől túltengő suhancnak, nem is volt csoda, hogy rossz útra lépett.
Apját -lopás miatt- felakasztották, Ő pedig sosem tudott kikecmeregni a "Zsiványnak zsivány a fia" - típusú előítéletekből. Pásztor volt, akit 1836-ban állatrablásért másfél évi börtönre ítéltek. A fegyházból megszökött, visszament a Szeged környéki pusztákra. A csongrádi csárdában lelőtt két katonát, betört a tanyákba és lovakat kötött el, de lehet, hogy olyan tetteket is ráfogtak, melyekben vétlen volt.
1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, hogy engedje el a korábbi börtönbüntetés hátralevő részét, mert szeretne becsületes ember módjára élni, de ezt elutasították. 32 éves férfi volt már, s belefáradt az állandó bujkálásba, rettegésbe. Amikor Kossuth 1848-ban toborzókörúton volt, Rózsa Sándor üzent neki, hogy ha kegyelmet kapna, 150 lovasával hozzájárulna a haza védelméhez. Kossuth Lajostól kapott mentességet levélben, s 150 fegyverezett lovassal szabad csapatot alakíthatott, és a szerb felkelők ellen sikeres portyázó harcot vitt. A Rózsa-féle szabadcsapatot később Vukovics Sebő délvidéki kormánybiztos ?Csongrád és Csanád megyei pásztorok, bicskások és zsiványok" gyülekezeteként jellemezte. A pisztolyokkal, karddal és az ólomgombos karikás ostorral felszerelt betyárok a délvidéken először csak kémkedési feladatokat láttak el, aztán részt vettek a táborfalvai támadásban a szerb felkelők ellen. Korabeli jelentések szerint nagyon ügyesen tudták a szerb falvakból elhajtani az állatokat a verseci táborba. Eredményes csatáik elismeréseként Kossuth Lajos 1848. december 15-én meg is erősítette az amnesztiát.
Kétségtelen, hogy a pörgekalapos, lobogós, sötétkék ingbe-gatyába, rövid posztódolmányba, fehér szűrbe öltözött betyárcsapat, amelyik kezében drótfonatú, ólomgomb csapójú karikás volt.
Ám ebből a rablóból nem lett a legjobb pandúr, ugyanis a szabadságharc után tovább folytatta rablásait. Bandástul járta a vidéket, a szegényeket nem bántotta, csak a gazdagokat zaklatta. Tekintélye és becsülete nagyra nőtt a szegedi tanyavilágban, mert a zsákmányt mindig igazságosan osztotta el, magának többet sosem adott, s a kalandok során elhalt cimborák családjáról is becsületesen gondoskodott.
1856-ban elfogták, és életfogytiglani börtönre ítélték. Később kegyelmet kapott, de kiszabadulva ismét rablóbandát szervezett, s 1868-ban egy vasúti vonatot is megtámadtak Szeged közelében. Elfogni csaknem lehetetlen volt. Ismerte a környéket, s bújtatója is szép számmal akadt a tanyavilágban, de még a városban is. Végül Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el, s az 1872-es per után kötéláltali halálra ítélték, mit két évvel később életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak.
1878. november 22-én távozott az élők sorából. A periratok szerint legalább 30 halál terhelte a betyárvezér lelkét, ám mégis emberebbnek mutatkozott, mint a világtörténelem más, koronás haramiái. Ő maga is érezhetett ilyesmit. Valami Isten ostorának gondolta magát, akinek külön küldetése volt idelent, nem úgy, mint más útonállóknak.
A Rózsa-féle szabadcsapatot később Vukovics Sebő délvidéki kormánybiztos ?Csongrád és Csanád megyei pásztorok, bicskások és zsiványok" gyülekezeteként jellemezte. A pisztolyokkal, karddal és az ólomgombos karikás ostorral felszerelt betyárok a délvidéken először csak kémkedési feladatokat láttak el, aztán részt vettek a táborfalvai támadásban a szerb felkelők ellen. Korabeli jelentések szerint nagyon ügyesen tudták a szerb falvakból elhajtani az állatokat a verseci táborba. Eredményes csatáik elismeréseként Kossuth Lajos 1848. december 15-én meg is erősítette az amnesztiát. Vannak ugyanakkor arra utaló jelek, hogy a lovascsapat súlyos túlkapásokat is elkövetett, a Krassó megyei Ezeres község román lakosait például kifosztották, és közülük egyes források szerint harminchat embert megöltek. Pontosan nem tudni miért, de Rózsa Sándor 1848 végén kiszállt a harcból, és visszavonult családi életet élt feleségével, Bodó Katalinnal és két gyermekével. Amikor 1849-ben újra hívták, hogy harcoljon, azt válaszolta, hogy amióta becsületes ember, azóta kutyába sem veszik korábbi társai. Pandúr akart lenni A szabadságharc bukása után Rózsa Sándort éveken át hiába próbálták elfogni. A tanyavilágban bujkált, és hiába próbálták megfélemlíteni az őt bújtató embereket, sehogy sem sikerült a nyomára bukkanni. 1853 márciusában 10 000 pengő vérdíjat tűztek ki a fejére, amit magyar, német és szerb nyelvű körözőlevélben tettek közzé. A körözésben a személyleírása így szólt: ?Közép, inkább kis termetű, erős és zömök, sötét hajú és komor tekintetű. Bajuszt és barkót visel.? Rózsa Sándort csak 1857-ben sikerült elkapni. A betyárvezér arra gyanakodott, hogy egyik embere, Katona Pál köpött a csendőröknek, ezért elment hozzá, hogy leszámoljon vele. Katona Pál a dulakodás közben halálos lövést kapott, de felesége egy fejszével fejbe csapta Rózsa Sándort. Az akkor 45 éves betyárvezért kötél általi halálra ítélték, azonban már akkor olyan híres volt, hogy Ferenc József megkegyelmezett neki, és végül csak életfogytiglant kapott. A kufsteini várban raboskodott 1865-ig, majd a theresianstadti börtönbe helyezték át. Ekkor folyamatosan kérvényeket írt a császárhoz büntetése enyhítéséért, amelyet végül meg is kapott: a császár 15 évre változtatta az életfogytiglani büntetést. 1868 áprilisában Mária Valéria hercegnő születése alkalmából kegyelmet kapott és kiszabadult. Ekkor Andrássy Gyula miniszterelnöktől azt kérte, hadd lehessen pandúr, de ehhez nem járultak hozzá, mivel írástudatlan volt. Végül ismét rablóbandát szervezett, amely 1868-ban egy vonatot is megtámadott Szeged közelében. 1872-es perében kötél általi halálra ítélték, a vádiratban legalább harminc ember haláláért tették felelőssé. Két évvel később a büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1878. november 22-én halt meg a börtönben gümőkórban. Sírja ma is megtalálható Romániában, a Kolozs megyei Szamosújváron (Gherla) a fogház melletti temetőben. Vidrócki Marci A palóc vidék leghíresebb betyárja volt Vidrócki. Bandájával bekalandozta Heves, Gömör, Nógrád és Borsod vármegyét. 1837. november 12-én született Mónosbélen. Apja Vidrótzky András juhász volt. Azt, hogy miért választotta a szegénylegények hányatott életét, a néphagyomány sokféleképpen magyarázza. Egyes történetek szerint katonaszökevény volt, mások szerint bojtár korában kegyetlenül megverte a számadója, s ezért állt betyárnak, de romantikus szerelmi történetr?l, árva sorsról, törvénytelen származásról is szólnak mondák. Legvalószín?bbnek az els? két verziót tartják a kutatók. A mondák szerint szép, derék ember volt, lobogós ujjú inget, b? gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal b?ven felszerelkezve járt. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, nagylelk?en meghálálta a segítséget. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Sok történet szól vakmer?ségér?l, féktelen természetér?l, mulatozásairól. Mindezek miatt félelemmel vegyes tisztelet övezte nevét az emberek között. Talán senkir?l nem született annyi monda, népdal, ballada, mint róla. A betyár haláláról szintén többféle verzió látott napvilágot. Egyes történetek szerint szeret?je árulta el. többek szerint azonban egyik társa ölte meg. A korabeli sajtó közleménye is ezt igazolja. Ezek szerint Pintér Pista, egyik bandatársa végzett vele 1873. II. 8-án Mátraverebély határában. Vidrócki életét és halálának körülményeit Kodály Zoltán: Mátrai képek című művében idézi fel. Vidrócki Marci nótája Hallottátok-e Vidróckinak hírét? Mikor ?t a pandúrok keresték? Nagy hirtelen kiugrott az oldalba, - Ide gyere, kutya pandúr, halálra! Fegyverneki fenyves erd? a tanyám, Oda gyere, kis angyalom, énhozzám! Meglátod az aranyvessz?s tanyámat, Sugár magas, vékony jegenyefámat! Kis angyalom, majd ha eljössz estvére, Piros almát kössél kis keszken?dbe! Add oda a csendbiztosnak magának, Már engemet a pandúrok sem bántanak. Ha kérdi a csendbiztos, hogy ki küldi, Mondjad neki: az a híres Vidrócki. Ha kérdi a csendbiztos, hogy ki küldi, Az a híres-nevezetes Vidrócki. Amott látszik három kis t?z magában, Gyerünk pajtás, ha nem járnánk hiába! Jerünk pajtás, járjuk körül a gulyát, Szakajjunk el bel?le egy néhány párt. Amott legel egy pej csikó magába, Száz béklyóba van a lába bezárva. Eredj pajtás, fordítsd meg azt a csikót, Hadd vágjam le a lábáról a béklyót! Ha levesszük a rézbéklyót a lábáról, Majd segítek én a többi bajáról. Majd elvigyük napnyugatról keletre Még reggelre siller bort iszunk érte. Bogár Imre Bogár Imre az ország talán leghíresebb lovas betyárja volt, minden vidéken ismerték a nevét. 1842-ben született Bócsán, Nagyk?rös közelében. Mikor felcseperedett, gulyásbojtárként szolgált. 1860-ban történt, hogy a gulyából hiányzó ökrök miatt gyanúba került, vallatásba fogták, s 1861-ig börtönben ült. A néphit szerint ebben a dologban teljesen ártatlan volt, de nagyon bántotta az igazságtalan bánásmód. Innent?l azonban nem szeg?dött el sehova. Felcsapott szegénylegénynek, bandájával rablásokat, fosztogatásokat követett el. Bandája tagjai voltak többek között az öccse, Bogár Jakab, unokatestvére, Bogár Mihály, Zsákai Ferkó, Dönti Péter, stb. Betyárkodása egy évig tartott. Ez alatt nagy hírnévre tett szert. A közvélemény nyomására országszerte elrendelt szegénylegények elleni hajtóvadászat során került kézre, 1862. július 11-én. A rögtönítél? bíróság, bár kevés konkrét bizonyítékkal rendelkezett, kötél általi halálra ítélte, amit az ítélet kihirdetése után végre is hajtottak. Pedig igazság szerint nagyobb b?ntényeket nem követett el. Bujdosása során beüzent az úri házakba, hogy küldjenek ki neki élelmet, italt, pénzt. Ha teljesítették a kérését, akkor nem bántott senkit. Rendszerint mindent megkapott. A betyárbandáktól való félelem abban az id?ben mindenkit önkéntes adakozásra biztatott. Amiatt, hogy nagy rablások és gyilkosságok nem f?z?dtek nevéhez az emberek idealizálták az alakját. Hozzájárult ehhez fiatal kora, és jó kiállása is. Ahogy a korabeli újságok írták: "leventei termettel, majdnem gyermeteg ifjúsággal, deli szépség - és az Isten képmását visel? arcvonásokkal." A veszt?helyre is sokan elkísérték. A nép megsiratta, s hamarosan megszülettek a róla szóló dalok, balladák, ponyvaregények, nóták. A személye körül kialakult mondák közül természetesen akadnak olyanok is, amelyek romantikus szerelmi történetként mesélik el halálának körülményeit. Ilyen például a betyár fája. A legenda szerint Bogár Imre szeret?je bizonyos Duli Marcsa volt, egy Tisza parti révész leánya. A pandúrok el?l a révházban bujdosott a betyár. A révész legénye azonban elárulta Bogár Imrét, s ? menekülni kényszerült. Felkapott a lovára és kivágtatott a pandúrok közül. Így kiáltott oda nekik: - Majd csak akkor fogtok el, ha ez a száraz bot kivirágzik.- büszkén mutatta az ostornyelét. Ebben a pillanatban azonban lövés dördült, ami leterítette. Szeret?je ott temette el, majd maga is öngyilkos lett. Szíven szúrta magát, miután meghagyta apjának, hogy Imre mellé temesse. A sírba t?zött ostornyél gyökeret eresztett, évr?l-évre er?södött, levelei a szerelmesek örök h?ségér?l mesélnek. Híres betyárokról gyakran tartották azt az emberek, hogy el?kel? származásúak. Bogár Imrér?l is suttogták, hogy a kalászdi gróf fia, akit egy dunai hajóskapitány lopott el, majd egy cigányasszony nevelte fel. Borsodban úgy tudták, hogy a Kepesi gróf törvénytelen fia volt. A népdal így énekel Bogár Imrér?l: 1. Zavaros a Tisza nem akar tisztulni Ez a híres Bogár Imre által akar menni. 2. Által akar menni, csikót akar lopni Az aradi nagy vásárra pénzt akar csinálni. 3. Pénzt akar csinálni, subát akar venni, Mert nincs néki a babáját mivel betakarni. 4. Sárga csikó, sárga, réz a zabolája. Az híres Bogár Imre annak a gazdája. 5. Harangoznak délre, de nem az ebédre, Azt a híres Bogár Imrét viszik a veszt?helyre. 6. Hóhér mondja néki, álljon fel a székre. Híres Bogár, híres Bogár, most vagy a kezünkben. 7. Fel is állt a székre, felnézett az égre. Gyilkolási, sok rablási most jutnak eszébe. 8. Kiapadt a Tisza, csak a sara maradt, Meghalt híres Bogár Imre, csak a híre maradt. Sobri Jóska Sobri Jóska a 19. század leghíresebb dunántúli betyárja volt. Apja Pap István kanász, aki a Sopron megyei Sobor faluból került át az Erd?d majorba, ahol valószín?leg Jóska fia született 1810-ben. Valószínüleg innen származik a Sobri ragadványnév. A legenda szerint fiatalkori rossz társaság terelte a rossz útra. Már 18 éves korában inkább legénykedésb?l, mint b?nöz? szándékkal részt vett egy bakonyi disznólopásban, majd az eltulajdonított jószág értékesítésében. A cselekményre azonban hamar fény derült, s Jóskát a törvényszék a kár megtérítésére és a szombathelyi börtönben letöltend? két év bütetésre, továbbá pálcázásra ítélte. A néphagyomány szerint a börtön átalakította a fiatalembert. Romantikus mesék szólnak a pokolábnéval való szerelmi kapcsolatáról. Egyik rabtársától megtanult írni és olvasni, öltözködése is megváltozott. Mikor hazatért, cifra ruhát viselt, már kész kalandor volt. A börtönb?l való szabadulásáról is többféle mendemonda kering. Az egyik szerint megszökött a foglárné segítségével, a másik szerint kitöltötte büntetését. 1835-ben társával, Fényes Istók bojtárral kirabolták a kolomposi juhászt. Istókot elfogták és felakasztották, Sobrinak azonban sikerült megszökni az igaszságszolgáltatás elöl. Ett?l kezdve bujdosásra kényszerült. Csakhamar a bujdosó szegénylegények vezérévé vált, akikkel a Dunántúl erd?s vidékein garázdálkodott. 1836-ban követi el talán leghíresebb rablását. Kónyiban a gy?ri káptalan pénztárát fosztotta ki, s a kasznár minden vagyonát is elrabolta. A közvélemény eddigre már félte Sobri nevét. Az országban gyakoriak voltak a rablások, melyeket akkor is az ? számlájára írtak, ha nem ? követte el. Veszélyessé vált az utazás. A kancellária a b?nözés megállítása érdekében mozgósítja hat vármegye katonaságát, s valóságos hajtóvadászatot rendel el. Sobri Jóska fejére 100 arany vérdíjat t?ztek ki. 1837 február 16-án fogják el hetedmagával. A 30-35 f?nyi katonaság körülvette a betyárokat, akik elkeseredetten védekeztek. A korabeli jelentés szerint Sobri a harc során súlyosan megsebesült, s mikor látta helyzete reménytelenségét, agyonl?tte magát. A kalandjait, sorsát megörökít? népdalok, balladák leírják cifra öltözetét. Jellegzetes kalapját a mai napig Sobri kalapnak nevezik. A Somogy megyéb?l származó ballada elfogatásának, halálának körülményeit meséli el úgy, ahogy a szájhagyomány meg?rizte. Subri Jóska Ejnye, ejnye Subri pajtás, hogyan tetszik a vándorlás? Nékem aztán nem jól tetszik, Kisangyalom halva fekszik. Bálványosi kertkapunál Kilenc pandúr elébem áll. Csak azt kérdi: honnan jöttél, Hol, az utazóleveled? - Pandur káplár, addig várjon, Míg a lajbit kigombolom. A lajbimat kigomboltam, Pisztolyomat el?kaptam. Egyet mindjárt fejbel?ttem: Itt az utazó levelem! Másik mondja: Ez a Subri, Föl kell eztet akasztani! A pandurok el is fogtak, A börtönbe toloncoltak. Onnan is kiszabadultam, Subri Jóskának maradtam. Pandur káplár parancsot ada: Élve-halva megfogjátok! Subri Jóskát agyonl?tték, Egy mély sírba beletették. Édesanyja siratgatja, Nincs már többé Subri Jóska. Angyal Bandi Polgári neve Szentmártonyi Ónody András 1760-ban született, nemesi családban. Apja Ónody András, anyja Olchváry Krisztina. Családja Borsod vármegye egyik legkiterjedtebb birtokával rendelkezett. Gondos nevelésben részesült. Gyermekkorát Sajószentpéteren (Borsod m.)töltötte, majd Restén és Nyíriben (Abaúj m.) a család birtokain lakott. Legkedvesebb tartózkodási helye a Dusnok pusztai major. Kétszer n?sült. Els? felesége Nyírib?l való, elszegényedett nemesi Angyal család leszármazottja. Valószín?leg ragadványnévként innen kapta az Angyal nevet. Els? törvénysértéseit a 80-as években követte el. A Hortobágyon gyakran megfordult gyanús alakok: kupecek, orgazdák között. Hajdúböszörményben hat hétig tartják fogva, mire igazolja, hogy a város méneséb?l saját lovait szakította ki. Els? ízben 1787-ben fogja el a vármegye, négy ló ellopásáért. Mire egy év mulva kihírdetik az ítéletet, elég sok b?ncseleknényért kell felelnie. Tizenkét ízben elkövetett tolvajlással vádolják, de csak hármat találtak ebb?l bizonyítottnak. Mindemellett súlyos büntetést róttak ki rá. Nyolc évi börtönt, közmunkával súlyosbítva. Kegyelmi kérelmére az udvari kancellária a büntetést két évre mérsékelte, s édesanyja kérelmére további hét hónapot engedtek el. Ebben nagy része volt nemesi származásának. Ez kés?bb is hasznára volt. A család kiterjedt rokoni kapcsolatai révén id?nként sikerült eltusolni ügyeit. Azokból pedig volt b?ven. Továbbra is tartotta a kapcsolatot korábbi cimboráival, orgazdaságba, lopásba keveredett. Négy vármegyében, Borsodban, Abaújban, Gömörben és Hajdúban ismerték viselt dolgait. 1799-ben a Borsod vármegyei ítél?szék újra elítélte két évre. Ónody ismét fellebbezett, de a Kancellária négy évre súlyosbította az ítéletet. Mivel Ónody nem vonult be önszántából a szegedi börtönbe, országos körözést adtak ki ellene. Ekkor már Angyal Bandinak nevezte magát.A néphagyomány és a szegedi vármegye elfogatóparancsa szerint jó kiállású ember volt, hivalkodóan cifra pásztorgúnyában járt, torzonborz bajúszát pederve viselte. Az elfogatóparancs említi, hogy több nyelven beszélt. Magyarul, deákul (latin), németül, tótul.Angyal Bandi haláláról sokféle mendemonda terjedt el. Az egyik szerint börtönben halt meg 1804-ben, a másik szerint felakasztották, illetve kisfia halála után felhagyott a betyárkodással és békés öregségben halt meg. Az igazság az, hogy az 1805-ben kiadott körözés ellenére Angyal Bandi nem került börtönbe, 1806-ban kelevényben meghalt. Az alakját övez? legenda még életében kialakult, kés?bb több szabadlegény vette fel nevét, a lovas betyár mintájává vált. Alakja, viselt dolgai, kalandjai megjelennek a népdalokban, balladákban. Nemesi származása miatt az úri betyár alakja nagyon foglalkoztatta a közvéleményt. Még népszínm? is készült róla Balogh István tollából, Angyal Bandi címmel. A hazai korabeli ponyvákban megjelent balladás hangvétel? dal így meséli el elfogatását, egyik kalandját: Az Alföldre meend? Angyal Bandi nótája Lám megmondtam Angyal Bandi ne menj az Alföldre, Csikósoknak, gulyásoknak közibe, közibe. Mert megtanulsz lovat lopni izibe, izibe, Majd úgy kerülsz a vármegye kezébe, kezébe. ............................... ............................... Mikor megyen Angyal Bandi tanyára, tanyára, Ama gyönge borjúhús vacsorára, 'csorára, Hortobágyi csaplárosnak két lánya, két lánya Híjja Bandit éjszakára az ágyra, az ágyra. Ama kis jány távulról csak úgy nézi, úgy nézi, Érte magát majd hogy el nem péseli, péseli. Mikor kezdé Angyal Bandi a lovát nyergelni, Cifra csikós kantárjával fékelni, fékelni. Rajta üte Gönc városa megfogni, megfogni, A két kezét kötéllel is megkötni, megkötni. Akkor kezdte Angyal Bandi bámulni, bámulni, A színében egészen elváltozni, változni. Megkötözték Angyal Bandit kötéllel, kötéllel, Úgy kisérték fel Kassára fegyverrel, fegyverrel. Egy icce víz, egy font kenyér Angyal Bandi számára, számára, Harminchárom fontos vasat kezére, lábára.